Egyik nap ébredéskor észleltem, hogy fáj a szemem. Nem tudtam mire vélni. A szokásos körutamat megjártam: drágám megcsörgetése, redőny felhúzása, kontaktlencse berakása. Vagyis nem. Nem túl szép látvány nézett vissza a tükörből. Kicsit fel volt dagadva a szemhéjam. Nem tudtam mire vélni, gondoltam, majd elmúlik. Szépen elmentem suliba, estére szinte el is tűnt. Pont úgy alakult, ahogy reméltem. Viszont másnap reggel rosszabb volt a helyzet. Akkor már anyum is mondta, hogy nem ártana dokihoz menni. Pfej, 3 éve nem voltam orvosnál. Jó, bementem. Kötőhártya-gyulladás. Szép. Persze dokimtól ne várjak túl sok okosat, adott szemcseppet. Mondtam, hogy de kontaktlencsém van és hát izé... aztán csak leoltott, hogy akkor is kell kezelni. Nem mintha azért közöltem volna vele, hogy ne kezeljük, hanem hogy talán nem mindegy, milyen szemcsepp o.O. Sejthettem sokkal több hasznos infóval nem fog szolgálni, így inkább felkerestem kedves barátomat, a Google-t. Közölte is, amit sejtettem, hogy ilyenkor felejtős kontaktlencse, ahogyan minden más szembetegségnél is. A mókás a dologban, hogy szemüvegem nincs, így elég homályos számomra most a világ. Gondolj bele, perpill kb. fél méterre van a fejem a monitortól, s ez a szöveg, amit írok, számomra olvashatatlan. Kb. 20 centi közelség kell ahhoz, hogy el tudjam olvasni, de még akkor sem tiszta, amit látok. Ami messzebb van, az még rosszabb... Mintha ködben sétálnál. Hétvégém szinte így telt, mérhetetlenül izgalmas. Azt hittem, helyre is jön a szemem, hisz a doki szerint 2-3 nap. Pénteken kezdtük a csepegtetést, gyógyul, de még nem jó. S amíg nem jön helyre, nem rakhatok be lencsét. Így meg nem tudom, hogy merjek holnap elindulni suliba :/. Nem fair. Múlthéten nátha miatt hiányoztam majdnem egy hetet, most meg ez

Annak ellenére, hogy nem tűnök egy tipikus lánykának, akit lenyűgöznek a lányos dolgok; s annak ellenére, hogy már nem vagyok kislány, a hercegnős mesékért még mindig gyermeki szívvel rajongok. Aladdin, A kis hableány, Szépség és a szörnyeteg elmaradhatatlan a többször megnézendő kedvencek között.
Még decemberben kezdték vetíteni A hercegnő és a béka című legújabb Walt Disney alkotást. Már a bemutatókor tudtam, hogy meg kell néznem, amint lehetőségem nyílik rá. Nos, sajnos csak tegnap tudtam megnézni, ma pedig ismét hugival és hugival. xD Ezt muszáj volt így írnom, olyan viccesen hangzik :D. Tehát, délelőtt Bettikével lestem meg (vagyis csak oda-odapillantottam, mivel sulis dolgokkal voltam elfoglalva), majd délután, mikor Szabina hazaért munkából, s mikor épp el kezdtem írni ezt nektek, mutattam neki pár vicces jelenetet, majd egyetértésre jutottunk, hogy megnézné ő is :D.
Végre ismét egy kézzel rajzolt animáció, ami a készítés tekintetében valóban retro, a rengeteg musical-lel, tánccal, kedves szereplőkkel, a sztorit is egy régi Grimm mese, a Békakirály ihlette. Ami más, az a helyszín, New Orleans; illetve a megcsókolom a békát és királyfivá változik sztori helyett a lány változik békává. Amiről Szabina mit sem sejtett, képzelhetitek a reakcióit a csók után :D. Rengeteg vicces jelenet és megmosolyogtató karakterrel van tele. Ilyen például Ray, Evangeline szerelméért epekedő szentjánosbogár, Louis, a jazzt kedvelő aligátor, Charlotte akaratos, elkényeztetett, de mégis szerethető, s sokkal inkább nevettető, hiperaktív jelleme. A gonosz jelenetek sem maradtak el, bár kicsit meglepődtem, félelmesebb volt, mint vártam :D. Bettike mennyit jujjogott egyes részeknél.
Természetesen mikor az ember harmadszorra néz meg valamit, ráadásul olyan elvetemült, hogy két nap alatt, akaratlanul is észreveszi a hibákat, de ezzel nem szeretném rontani a rajzfilm fényét :). Azért annyit megemlítenék, ami igencsak elgondolkodtató, hogy miért kell olyan szavakat használni egy rajzfilmben, amit szegény gyerek úgy sem ért. Hisz elvileg ők a célközönség, vagy nem? o.O Mindegy, no. Ha még nem láttad, s szereted az ilyen rajzfilmeket, lesd meg :).
Egy kis kulissza infó, jelenetek a rajzfilmből.

Közhírré tétek, hogy az úr 2010. esztendejére a G-Portálon alkalmaztatik a legjobb, legbiztosabb forrásod cím. Eme címért nem szükségeltetik harcba szállni, kényük-kedvük szerint használtatik.
A felhívás kihírdetése komoly előmunkálatokat igényeltetett, melyet jómagam hajtottam véghez a portállista eszköz alkalmazásával. Muszáj kijelenteni, hogy semmilyen rosszallást nem óhajtok kelteni, csupán felhívom a figyelmet a legújabb eladhatóság módszerére, melyet már oly sokan alkalmaztatnak.

Választható címek:
- egy biztos forrás
- a biztos forrás(od)
- a legjobb forrásod
- a magyar forrás
- a legmegbízhatóbb magyar forrás
- a kedvenc hírforrásod

Nem tudni, mi váltja ki a szerkesztőkből, hogy ezeket kijelentsék magukról, döntőbíró sehol sem találtatik. S vajon ildomos-e magunkról, munkánkról csak úgy ilyet állítani összehasonlítás nélkül? Döntse el minden kedves látogató maga. S mily biztos forrás az, ahol a hiatus felhívás honol?

Jómagam bizton kijelenthetem, hogy ez az oldal a legjobb, legmegbízhatóbb forrásod rólam, minthogy nem rendelkezem vetélytárssal :D.

Reményeim szerint lecsengő Álom.net című filmet ma sikerült megnéznem. Sikernek tudom titulálni, hogy nem vett rajtam erőt a lekapcsolási vágy. Azt hiszem, ez a legyengült szervezetemnek tudható be, ami tegnapelőtti este óta vett rajtam uralmat.
Gondolom, a film és a sztorija mindenki számára ismert. Nem kell megnézni a filmet, lényegében a bemutatója elegendő ahhoz, hogy az ember lánya avagy fia felfogja, hogy Amerika majmolásáról van benne szó, lásd pompon lányok. Aztán ha valaki veszi a bátorságot, hogy meglesse, a gyanúja erősödni látszik az itt-ott előbukkanó angol kifejezésektől, a menő autókkal rendelkező gimisektől, s nem kell hozzá sok idő, hogy elragadja a nézőt a deja vu érzés... mintha már láttam volna. Majd felvillan a fejünk felett a körte: Hajrá csajok! Nem azért, mert kezdjük megszeretni a filmet, s szurkolunk nekik, hanem világossá válik számunkra, hogy ez a film a Hajrá csajok 3. részének koppintása. A sztori ott annyiban más, hogy nem kirúgás, hanem költözés a suliváltás oka, a többi igencsak egyezik: új suli diákjai utálják, majd a végére mindenki megszereti a főhősnőnket, pasi lenyúlása, majd ráébredés arra, hogy a bunkó pasi nem neki való, igaz szerelem megtalálása stbstb. Kivéve még azt a tényt, hogy a Hajrá csajokban a lányok tudnak táncolni, értékelhető a koreográfiájuk…
A sztori koppintott, a színészi játék megítélése nem az én asztalom, de laikus szemmel is megállapítható, hogy az egész vetekszik a Barátok közt, avagy a Jóban rosszban első részeivel, teljesen mesterkélt. Nem beszélve a hihetetlenül összevágott gokartozásról, amit annyira jól sikerült megoldaniuk, hogy azt hittem, évek telnek el azon pár pillanat alatt.
Néhány képkockánál erősen fontolóra vettem, hogy ez valami rosszul sikerült erotikus film lesz, de aztán rájöttem, hogy csak seggkivillantásig megy a dolog (hála…), de abból aztán van benne bőven. Tehát srácok, ha másért nem is, kivillanó popsikért, a zuhanyzós jelenetért érdemes ránéznetek. Csak annyit tanácsolok nektek, hogy a hangot vegyétek le, nem hiszem, hogy élveznétek a visítozó, nyávogó hangon beszélő lányokat, és hisztériájukat.
De, hogy valami jót is mondjak, mielőtt az álom.net szurkolók teljesen letépik a fejem, akad egy, talán kettő pozitívumnak nevezhető észrevétel. Szujó Zoltán szerintem jó munkát végzett. Nála nem éreztem semmi erőlködést, - talán, mert azt csinálta, amit az életben is - természetes volt. S egyszer elfogott az érzés, hogy „na, most nevetni fogok”. Mindez a kaki a kocsiban jelenetnél kezdett rajtam úrrá lenni, de miután a srác beült a kocsiba, s kitörhetett volna belőlem a könnyfakasztó nevetés, olyan produkció tárult elém, hogy csak az állam esett le. Azt hiszem, hogy a túlreagált hisztériák után (igen, van ilyen, egy hisztériát is elő lehet adni túlreagálva), ez volt a legszörnyűbb jelenet. S még lehetne boncolgatni a témát, de nem akarlak tovább kínozni benneteket.
Úgy gondolom, az egészben nem az a legrosszabb, hogy elkészült a film, hogy semmi ötlet, kreativitás nincs benne, hanem hogy erre van igény. A célközönség valószínűleg nem ért velem egyet, de ha már ilyesmit akartok nézni, maradjatok a Hajrá csajoknál, pár fokkal igényesebb.

Tegnap nagy lázban vártuk a félévi értesítőt. Jó, ez azt hiszem nem igaz, hisz mindenki ismerte az eredményeit, jómagam az itthon várható reakciókat vagy éppen megjegyzéseket is.
Közigazgatási óra pillanatait élveztük, mikor bejött Terike néni könyvekkel, papírokkal a kezében. Néztük is, hogy mi van, talán már jött meg tankönyv? Tartott egy kis beszédet a tankönyvekről, a befizetésről, majd jött a félévi értesítő kiosztása. Mert ugye ellenőrzőnk nincs, amibe normál esetbe kerül a félévi eredmény. Másrészt pedig nekünk ez rendesen az évvégi bizonyítványba fog bekerülni, ugyanis általában félév alatt leadnak egy tantárgyat. Ennek van jó oldala és rossz is. Jó, hogy nem kell aggódnod, hogy év végére rontasz az adott tantárgyból, s rossz, hogy teljesen új tantárgyak jelennek meg, sok esetben új tanárok is.
Na, szóval az értesítők. Kérdezte, hogy mondhatja-e hangosan az eredményeket, vagy csak nevet mondjon, s adja oda. Egyértelmű, hogy utóbbit választottuk. Egyrészt így gyorsabb, másrészt meg nagyjából úgyis ismerjük egymás eredményét. Mondja a nevem, majd egy kis habozás után, hogy "ó, ezt majd később", s lerakta az értesítőm az egyik padra. Én meg nézek, hogy he? o.O Már azon agyaltam, hogy elkezdek sipákolni, hogy hát itt vagyok, mi van már xD. De minthogy nem vagyunk túl sokan, gyorsan a végére ért az értesítők kiosztásában, így nem hoztam magam ki tudja milyen nevetséges helyzetbe, ugyebár. Elég nehezen esett le, hogy esetleg a tanulmányi eredményeimért maradtam utoljára. De még akkor sem számított erre, csak a tipikus megvető nézésekre xD. Aztán mondja Reni nevét, majd az enyémet, s hogy a suli minden osztály legjobb tanulóit megjutalmazza könyvvel. Ekkor sikerült felfognom, hogy a padon lévő két könyv minden bizonnyal nem valamelyünk tankönyv megrendelése. Majd jött Terike néni, kézfogás, gratuláció, könyvátadás, egyesek érdekes pillantása, s mások valódi öröme más sikere iránt. Utóbbi igazán lenyűgöző jellemet takarhat.
Tényleg meglepődtem az ajándékon. Nem mintha nem kaptam volna máskor könyvet, de mindig évvégén voltak az ilyen események. S általában nem is örültem neki, mert ilyenkor az ismeretlen emberek szemében stréberré válsz, avagy inkább olyan emberré, akik csak a könyvek világában él, ami egyébként meglehetősen ostoba következtetés abból, hogy valaki jól tanul. Ezért se mentem el szinte soha évzárókra xD.
Még sohasem voltam kitűnő o.O. Az előző bekezdésből gondolom következtethető, hogy a legrosszabb tanulók közé sem tartoztam, de kitűnő, ráadásul osztályelső. Szakközépben mindig 4 felett volt az átlagom, azt hiszem 4,7 volt a legjobb, de ennél jobbat nem sikerült kifacsarnom magamból. Általánosban pedig még 4 alatt is volt bőven xD. Tehát ellenben a legtöbb emberrel, fordítva működök: az idő elteltével nem romlik, hanem jobb lesz az átlagom. Érdekes.
Természetesen megvolt a szokásos megjegyzés, miszerint remélik, hogy évvégére is hasonló lesz a teljesítményem. Háthogyne :D. Végülis csak 10x durvább az órarend, s jóval több ebben a félévben a követelmény, s lazább hetek sem lesznek, mivel mindig felelünk. Merthogy a kommunikációra nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Kár, hogy szóban silányul kommunikálok :D.
megj.: rájöttem, jóval logikusabb blogot kezdőlapra tenni, főleg, ha legtöbbször az van frissítve :D.